A Zöld Bolygó

A Schneeberg és a Rax-Alpok közt kanyargó 1000 m mély és 2 km hosszú völgyszoros a Höllental, szépségével alaposan rácáfol a nevében írt „pokoli" jelzőre. Különösen kora ősszel és nyár elején ámulatba ejtő a táj. A két hegyóriás, a Rax és a Schneeberg meredek oldalait erdő borítja, a magas régiókban azonban csupasz sziklafalakon kapaszkodnak fel hangyányinak látszó sziklamászók. A mélyebben fekvő hegyoldalakat ápolt túraösvények szelik át, amelyeket nyáron a természetjárók, télen a sífutók veszik birtokba, az egyik ilyen a Weichtalklamm.

A Weichtal-szurdok a Schneeberg déli oldalának látványos túraútvonala. Az út a Weichtalhaus-nál kezdődik (536 m), majd meredek sziklafalakkal övezett, helyenként rendkívül keskenyre összeszűkülő völgy mélyén, a patakmeder mentén halad. Láncokkal, vaslétrákkal biztosított szakaszok segítik a feljebbjutást. A Jakobsquelle-forrásánál a Ferdinand Mayer Wegen juthatunk vissza kiinduló pontunkra. De a vállalkozó kedvűek meredek erdei ösvényen folytathatják a kirándulást a Kienthaler-menedékházig (1380 m). Itt jófajta meleg levest vagy hideg szörpöt fogyaszthatunk. (További képek idekattintva)

A romantikus „Kőfal-hasadék” az egyik legvadregényesebb szurdok Alsó-Ausztriában. 1884-ben nyitották meg, ám az első és a második világháború alatt szinte teljesen megsemmisült. Ma a Steinwandklamm biztonságos hidak, lépcsők és létrák segítségével teljes egészében bejárható. A szurdokon keresztül-haladó leghíresebb vándor Ferenc József császár volt, amikor ott túrázunk, gondolhatjuk, hogy a császár nyomában járunk.

A Steinwandklammból induló változatos és látványos klettersteig a Rudolf Decker Steig. Kezdőknek és gyerekeknek is ideális. Létrák segítségével lehet leküzdeni a fölénk magasodó sziklafalat a Wildschützenloch barlangon átkelve jutunk el a Türkenlochhoz. A név az 1683-as török ostrom idejéből ragadt a barlangra. A környező lakosság itt keresett menedéket a törökök elől. Az 1981-ben régészeti ásatások során előkerült, kerámia-és csontmaradványok és megerősítették ezt a szájhagyományt.

A völgybe lezúduló, lenyűgöző, vad-víz mindig vonzotta a látogatókat. A romantikus ösvényen gyalogolva számos kis hídon és pallón keresztül juthatunk el a ki-a zuhatag tetejéhez. A vízesés aljában emléktáblán emlékeznek meg Mária Terézia császárné egyik legkedvesebb kirándulóhelyéről.

Az Unterberg földalatti tavából táplálkozó kis patakocska először Kranerwirtnél bukkan a felszínre, majd ömlik óriási sebességgel a mélybe és hömpölyög végig a hatalmas sziklafalakon. A völgyben ismét egy mesterséges tavacskában folyik össze, mely a folyóról nevet kapó Myra-völgy falvain keresztül folyva látja el az itt élőket. Egykoron sok malom és gyár használta a Myra erőforrását, sőt pár éve még turbinák állítottak elő energiát a víz segítségével.

(További képek: idekattintva)

A Gosau-tótól a Gschütt hágón keresztül Salzburg felé haladva félúton (kb. 30 km) található a Lammerklamm. A Tennengebirge déli lejtőin eredő Lammer-patak a Dachstein nyugati lábánál Annaberg mellett hatalmas kanyart írva folyik, egészen a Salzachig. Scheffau község határán meredek lépcsőn érjük el a szurdok bejáratát. Innen jobbra ereszkedve pillantjuk meg azt a látványos áttörést, melyben a sziklák annyira közel vannak egymáshoz, hogy a külső fénynek csak töredéke jut be, ezért nevezik sötét szurdoknak. A zúgó patak olykor hatalmas, mindent elsöprő folyammá duzzad, melynek magasságát a sziklafalra felerősített táblák jelzik.

A túraösvény mentén több kilátó hely, pad, fából készült híd, járda segíti az előbbre jutást, a pihenést. Az egyik ilyennél egy hatalmas réztölcsérben lehet felerősítve hallani a víz morajlását. Az olykor sziklába vájt út vége felé a víz elcsendesül, és fürdésre is alkalmas. A visszaút előtt a faluban érdemes megnézni a „Régi malmot”, amit gabonaőrlésre használtak, mellette pedig a hagyományos márványgolyó készítést. (További képek idekattintva)

Lammerklamm from Thomas Galenbeck on Vimeo.

A Gerloß hágón keresztül, az útdíjköteles Hohe Tauern Nemzeti Park szerpentinjén közelítettük meg Európa leghosszabb szabadon alázuhanó vízesését (a világ ranglistáján a nyolcadik). Az 1800 méteres magasságról leereszkedve több panoráma kilátót is létesítettek, ennek egyikénél a három zuhatag együtt is megcsodálható. Valamint a környező hegyvonulatok csúcsai, gleccserei is igazán pompás látványt nyújtanak.

Ausztria első természeti műemlékeként kapott 1967-ben az Európa Tanácstól „Természetvédelmi Diplomát”. Az esélyegyenlőség jegyében aszfaltos-betonozott út teszi lehetővé, hogy kerekesszékkel is „könnyedén” bejárható legyen a vízesés. A sétaút mellett pihenőhelyek, védőkorlátok, büfék, vendéglők vannak. Ezekről kitérők vezetnek a helyenként szakadékszerű meder peremére, a jó kilátóhelyekre.

A három szakaszból álló természeti jelenség első lépcsőjén egy 100 m magas zuhatagra látunk rá, amelynek apró sűrű vízcseppjei kellemesen hűsítenek. Gyakori jelenség a vízpárán megtörő napfény alkotta szivárvány.

A következő szinten a mélyben rohanó patak felett ível a második vízesés, dübörgő robajló hanggal. Talán ez a legszebb, bár a harmadik a magasabb, 140 méterről ömlik alá, egy hófehér függönyzuhatagként. „Az egész a természetnek egy hatalmas temploma, amelyben a zuhatagok mennydörgése orgonál.”

Ha van lehetőségünk kössük össze egy környező csúcs meghódításával, Krimmler Tauernhaus, (1622 m), Richter-menedékházhoz (2374 m),Gams-csúcs (2936 m), Reichenspitzét (3303 m), s akkor a természeti „csodán” kívül saját teljesítőképességünknek is örülhetünk, Benedek István szavaival élve, igazi turistának érezhetjük magunkat.  (További képek idekattintva)

„4. Igazi turista: aki a természetet, a vele való harmóniát élvezi és ezért teljesítményre is képes, legyőzve az akadályokat, legyőzve önmagát.” /Csavargás az Alpokban/

A Hohe Wand hegycsoport déli előterében fekvő Würflach település északi határában találjuk a szurdok bejáratát. Würflach neve a régi „Wirbilach” szóból származik, amely „örvénylő hegyi vízfolyást” jelent és a János-patak szurdokára utal. A falu nevét először egy 1094-es adománylevélben említik ebben a régi formájában.

A Grünbachi-katlanban eredő Szent János-patak szurdokvölgyét (Johannesbachklamm) korábban a grünbachi és höfleini szénbányászok használták, hogy a közeli szénmezőkre eljussanak. A szurdok falain található sok mészkő és az aljában álló malmok árulkodnak a Johannes-folyó egykori hatalmas erejéről, ami évszázadokon keresztül alakította a szurdokot. 1902-ben tették a szélesebb látogatóközönség számára is járhatóvá, korlátokkal, hidakkal, járdákkal. A környékbeliek és a túrázók kedvelt célpontja. A szurdok hatvan méter mély és több mint ezer méter hosszú. Hat, jól karbantartott erdei sétaút és jelzett túraösvény is található ezen a tájvédelmi területen.

Az advent würflachi sajátossága, hogy az Ausztriában jól ismert karácsonyi vásár Christkindlmarkt helyszíne a Johannesbachklamm kijárata, amely hangulatos téli, hóborította természeti környezetben várja az idelátogatókat. (További képek idekattintva)

Az egyike a legszebb és legmélyebb víz formálta szurdoknak az Alpokban.

Nyugat felől a Großglocknert és Zell am See-t magunk mögött hagyva érjük el a Tauernek lábánál fekvő Sankt Johann im Pongau települést. A város közelében található az osztrák Alpok egyik könnyen bejárható, látványos szurdoka, melyet a jótékony adakozóra emlékezve Liechtensteinnek neveztek el.

A jégkorszak idejéből visszamaradt gleccservölgyeket a lezúduló források alakították, a dübörgő-morajló Großarl folyó évezredek alatt vájta egyre mélyebbre völgyét, létrehozva ezzel a legmélyebb és leghosszabb szorost az Alpokban.

A majdnem 300 méter mély, 4 km hosszú szurdokot több sikertelen kísérlet után a helyi Alpesi Természetjáró Klub tagjai 1875-ben járták be először teljesen. Hogy a nagyközönség számára is láthatóvá váljék e természeti csoda II. Johann Liechtenstein herceg adományozott erre a célra egy nagyobb összeget. (Egy ősi, befolyásos osztrák nemesi család sarja, aki hatalmas vagyona ellenére is puritán életet élt, alattvalói nemes uralkodóként tisztelték és nagy jótevőnek tartották, Ausztria szerte nagy megbecsülésnek örvendett.)

Néhol annyira összeszűkül, hogy az ég, csak vékony csíkként látszik. Rendkívüli érdekessége, hogy nyáron, a déli órákban a napsugarak be tudnak hatolni a szurdok mélyére, és a sziklákról lehulló vízpára-fátylat megvilágítva szivárványhidakat varázsolnak a tomboló patak fölé.

A monda szerint az oberarl-i kovács felajánlotta lányát az ördögnek, ha a gasteini források vizét a háza mellé vezetné. Azt a feltételt szabta, a munkával addig kell végeznie, amíg a kakas reggel először megszólal. Az ördög hozzáfogott az egyezség teljesítéséhez, ám a kovács felesége – ravasz boszorkány – megelégelte férje kapzsiságát beledugta a kakas fejét a hideg kút vizébe, aki ijedtében kukorékolni kezdett. Az ördög meghallván, hogy elkésett, dühében a forrásokat még mélyebbre taszította, hogy senki hozzá ne férhessen.

(További képek idekattintva)