A Gerloß hágón keresztül, az útdíjköteles Hohe Tauern Nemzeti Park szerpentinjén közelítettük meg Európa leghosszabb szabadon alázuhanó vízesését (a világ ranglistáján a nyolcadik). Az 1800 méteres magasságról leereszkedve több panoráma kilátót is létesítettek, ennek egyikénél a három zuhatag együtt is megcsodálható. Valamint a környező hegyvonulatok csúcsai, gleccserei is igazán pompás látványt nyújtanak.
Ausztria első természeti műemlékeként kapott 1967-ben az Európa Tanácstól „Természetvédelmi Diplomát”. Az esélyegyenlőség jegyében aszfaltos-betonozott út teszi lehetővé, hogy kerekesszékkel is „könnyedén” bejárható legyen a vízesés. A sétaút mellett pihenőhelyek, védőkorlátok, büfék, vendéglők vannak. Ezekről kitérők vezetnek a helyenként szakadékszerű meder peremére, a jó kilátóhelyekre.
A három szakaszból álló természeti jelenség első lépcsőjén egy 100 m magas zuhatagra látunk rá, amelynek apró sűrű vízcseppjei kellemesen hűsítenek. Gyakori jelenség a vízpárán megtörő napfény alkotta szivárvány.
A következő szinten a mélyben rohanó patak felett ível a második vízesés, dübörgő robajló hanggal. Talán ez a legszebb, bár a harmadik a magasabb, 140 méterről ömlik alá, egy hófehér függönyzuhatagként. „Az egész a természetnek egy hatalmas temploma, amelyben a zuhatagok mennydörgése orgonál.”
Ha van lehetőségünk kössük össze egy környező csúcs meghódításával, Krimmler Tauernhaus, (1622 m), Richter-menedékházhoz (2374 m),Gams-csúcs (2936 m), Reichenspitzét (3303 m), s akkor a természeti „csodán” kívül saját teljesítőképességünknek is örülhetünk, Benedek István szavaival élve, igazi turistának érezhetjük magunkat. (További képek idekattintva)
„4. Igazi turista: aki a természetet, a vele való harmóniát élvezi és ezért teljesítményre is képes, legyőzve az akadályokat, legyőzve önmagát.” /Csavargás az Alpokban/
