A város, amely két földrészen fekszik, s a Kelet mesés világába csöppen az, aki ide ellátogat. A belváros szíve a Sultanahmet, ahol a fényűző Topkapi palota mellett tucatnyi látványosságban gyönyörködhetünk.
Így a A Kék mecsetben, mely nevét a belső falait borító 20000 darab izniki, kék csempékről kapta, s ritkaság a dzsámi hat minaretje is. Tudniillik, akkoriban csak a mekkainak volt ennyi tornya. A legenda úgy tartja, hogy Ahmed szultán az ekörül folyó visszásságot úgy szüntette meg, hogy a mekkai mecsetnek építettet még egy minaretet. Egy másik történet alapja az, hogy a török nyelvben a hat (altı) nagyon hasonlít az arany (altın) szóra. Eszerint a szultán arany minareteket akart. Az építész megkapta az aranyat, amit azonnal zsebre tett, majd épített hat tornyot. A szultán persze bosszús volt, amikor meglátta.
-Azt mondtam neked, hogy arany tornyokat szeretnék!
-De hát hat torony van.
-Arany? Hát hol az arany?
-Hát ott! Egy, kettő, három, négy…
Vagy a Hagia Sofia, a "Szent Bölcsesség" bazilikája, a keresztény világ késő ókori építészetének remeke, melynek domináns eleme a kupola. Jeles pont a templom keleti oldalánál, a padozaton egy különleges kövekből kirakott padlódarab. Ez az omphalos, a "világ köldöke", amelyen a leírások szerint, a bizánci császárokat koronázták.
A templom másik érdekessége az "izzadó oszlop”. A kőzet ugyanis az alatta elterülő víztározóból folyamatosan nedvességet szív fel, amely az oszlop oldalán kiütközik. A babona úgy tartja, hogy aki az oszlopot megérinti, annak kívánsága teljesül, ezért bronzzal fedett oldalán már kisebb lyuk keletkezett a másfél évezred során itt megérintett területen.
Érdemes időt szakítani a Bazár szűk folyosóinak, fűszeres, színes forgataga mellett a Galata-hídra, hajózni a Boszporuszon, a lemenő nap sugarai után megcsodálni a híd villódzó fényjátékát.
Halálos vétek hazatérni anélkül, hogy meg ne kóstolnánk a gözlemét, az édes baklavát, a kebabot, s még tengernyi finomságot, a török alma teát, kipróbálni az ízesített dohánnyal megtömött vízipipát.
