Szlovénia több kivételes értékkel büszkélkedhet, ami néha a felszín alatt található. Az Alpok karsztvonulatai számtalan barlangot (Postojna, Skocjan) és sok más különlegességet rejtenek. Egy ilyen érdekes, már nem működő bányát kerestünk fel hétvégén. Így jutottunk el a mezicai ólom és cink bányába, egy földalatti bringatúrára.
Helyben kaptunk hegyi kerékpárokat, lámpát, valamint sisakot, aztán indulhattunk is a 10 km-es túrákra az egykori vágatokban. Az első néhányszáz méter a nem mindennapi körülmények megszokásával telt, hisz keveset van lehetőség úgy tekerni, hogy csak a lámpáink fényére hagyatkozhatunk, és körülöttünk teljes sötétség. Túravezetőink útközben bemutatták a bányászok földalatti életét, megismerkedtünk az itt használatos szerszámokkal, és megnéztünk a gigantikus méretű termekből néhányat.
Az élménydús kilométerek után, a kijárat közelében jó néhány jégoszloppal is találkoztunk, ami további fotókra ihlette a csapatunkat. A felszínre kiérkezve legurultunk a helyi bányamúzeumba –a feszültség levezető szívélyes pálinkázás után– folytattuk ismerekedésünket az ércfejtés rejtelmeivel.
Szállásunk Dixi biofarmján volt (Ő, és családja a helyi mountain bike turizmus elhivatott pártolója), nagyon ízletes vacsorával, és lebilincselő panorámával várta a csapatunkat.
A kora tavaszias időben a finom reggelit követően lelkesen indultunk hótalpazni. Néhány kilométer autózás után 1000 méterről, ragyogó napsütésben vágtunk neki a túratávunknak. Útközben láttuk Európa és Afrika földtörténeti határvonalát is, majd lassan 1500 méterről szemléltük a gyönyörű, helyenként hóborította tájat. Visszaereszkedés után már csak a búcsú maradt, földfeletti, és földalatti élményekkel gazdagodva hazaindultunk.
