A tengerpartról jól látszik Európa. Innen nézve ott nagyobb a pörgés, többmillió ember éli felgyorsult napjait, ahhoz képest az ázsiai oldal nyugodtnak tűnik. Itt átadhattuk magunkat a csendes szemlélődésnek, végre jutott idő egy kellemes, hamisítatlan török teát meginni. Itt még ennek az italnak is más íze van, benne van az új kontinens íze.
Merre vagyunk? A Boszporusz keleti felén, egy rövid, menetrendszerű hajóútnyira a „Vén” kontinens nyüzsgésétől. Potom 3 líráért – 1,5 euró egy végtelennek tűnő kikapcsolódás!
Utastársakkal beszélgetve derült ki, többen már számtalanszor jártak a városban az elmúlt évszázad végén, de főleg gazdasági, – biznisz – indíttatással. Nem nézték a látnivalókat, nem kutatták a nevezetességeket, pusztán vásároltak, és indultak vissza -24 órás buszozással- Magyarországra.
Mára változott a kép, az árak hasonlóak, viszont a keleti varázs, a történelmi emlékek sokakat vonzanak rövidebb-hosszabb kirándulás erejéig.
Nyugodt, turistáktól mentes mecsetek várják a látogatókat.
Mikor szól a müezzin hangja az utcák felett? A válasz a digitális táblán – hiába, 2012-ben vagyunk.
A híres helyszínek mellett szakítsunk időt Kis-Ázsiára is, megéri! Megnyugodni, a török konyha egy-egy specialitását megkóstolni, aztán kellemes emlékekkel, újult lendülettel visszatérni Európába.
Isztambuli pillanatok (további képek itt)