Évekkel ezelőtt egyik kedvenc zeneszámom volt a Sakk musical tán leghíresebb betétdala: Egy éjszaka Bangkokban. Magyarul és angolul is fejből tudtam a szövegét, kerestem, mikor láthatom a hazai színpadok valamelyikén. Ugyanis a megszűnt Rock színház után Magyarországon nem játszották évekig…
Nem sikerült megnéznem, viszont eljutottam Bangkokba. S megbizonyosodtam, a dal a valóságot tükrözi. Ez egy varázslatos világ, igazi belépő Indokína ezer arcához. Fülemben lüktet a zene ritmusa, ahogy a szivárvány összes színében pompázó taxik sora között szlalomozunk az óváros felé. A légkondicionált helységek után fullasztó a 33 fokos, magas páratartalmú levegő, a nyüzsgés, az illatok, a masszázsszalonok hívogató bejáratai, az utcai árusok, dudáló autók, tuk-tukok, mint egy nagy-nagy piac, ez a Távol-Kelet.
A királyi palota számtalan aranyló garudája, a templomok, thatok csipkézett csúcsai, a tengernyi orhiedea, a fekvő Buddha monalisás mosolya, a helyi Golden Gate híd, a felhőkarcolók között elsuhanó sky train boldogan megfér egymás mellett. Számban érzem a vödörkoktélok, a Singha és Tiger sörök és a csokis-banános palacsinta ízét, ahogy képzeletben sétálok a szűk sikátorok, thai-boksz termek, utcai kifőzdék, reggie kocsmák és a Khao San road forgatagában. S igaz a mondás, ha itt nem találsz valamit, az nincs is.
Nézem a képeket és leküzdhetetlen vágy fog el, hogy visszatérjek, a „Fekete és Fehér”, a csillogó fényűzés és a szürke nyomor oly bűvöletes városába, Bangkokba.
One night in Bangkok egy utazó szemével videón, természetesen a zenével:
