A „holi” minden kétséget kizáróan a legnépszerűbb indiai ünnep, a színek fesztiválja. Mivel Indiában az ünnepek időpontja holdnaptárhoz kötődik, a holi minden évben máskor van: február utolsó és március első hete körül, amikor éppen telihold van. Legalább két napig, maximum egy hétig tart: ilyenkor az emberek máglyával űzik el a gonoszt, majd porfestékkel, színes festékes vízzel locsolják egymást – így emlékeznek Krishna cselekedeteire.
Minket az ünnep Hampiban ért (ami, „a győzelem városa”, a világörökség része India Karnataka államában). Utólag azt gondolom, hogy jobb vidéken ünnepelni, mit egy 10-15 milliós nagyvárosban.
Izgatottan készültünk az ünnepre. Délután az utcai árusoktól beszereztük a tarka festékpor-bombáinkat, este kimentünk a főtérre megnézni a „tűztáncot”. Előkészítettük, megtisztogattuk a fényképezőgépeinket, és a biztonság kedvéért zacskóba csomagoltuk őket. Holi reggelén már a nappal együtt keltünk, a közeli folyóparton megnéztük az előkészületeket. 
Itt zajlik a reggeli fürdés, amikor a falu lakói ünnepre, munkába, és iskolába készülvén tisztálkodnak. Még a közeli templom elefántja – Laksmi is lejön, az ő fürdésében a kevéske itteni turista is segíthet.
A központ fele sétálva, már érződik a levegőben, hogy ez a nap más, mint a többi. A gyerekek a sarkokon – még óvatosan, kérdezgetve locsolnak bennünket a vizes palackokban feloldott színes festékekkel, de a téren már emelkedett a hangulat. 
A szivárvány összes színében pompázó tömeg fogad bennünket. Szinte eufóriába esve táncolnak, a tágabb körben állók nézik őket, „happy holi” kiáltások mellett festéket szórnak egymásra. 
Már délelőtt nagyon meleg van, 30-35 C, így már elkél frissítés. Persze ez nem egyszerű, rejt kihívásokat.
Néha jó megpihenni, és az aktuális színek, és festékrétegekkel lefotózni egymást.
Vidéken az ünnep végét a helyi rendőrök közbelépése jelenti. Kora délutánra a tömeg teljesen felszabadulttá válik, ezt fékezik meg a rendőrök békés eszközökkel hazaterelve a résztvevőket.
Egy nagyvárosban már ez nem tud megtörténni, a felbátorodott, hagyomány és törvénytisztelő indiaiakat gyakran csak erőteljes fellépéssel sikerül lenyugtatni.
http://www.vallasforum.hu/ így ír a Holiról:
„A Holit február-március hónap teliholdas napján ünneplik. A hagyomány szerint az emberek ilyenkor porfestéket és színes vizet szórnak, illetve locsolnak egymásra. Ezt Bradzsában (a Vrindávana körüli területen), különösen Varsanában és Nandagrámában igen nagy vidámsággal ünneplik meg. A Holiról szóló egyik történet szerint egyszer, amikor Prahláda Mahárádzsa saját apja imádata helyett annak ellenségét, az Úr Visnut akarta imádni, apjának húga, Holiká, akit a tűz nem égetett, a kisfiúval együtt beült egy nagy tűzbe, hogy megölje őt. Prahláda odaadása azonban olyan nagy volt, hogy megvédte őt a tűz karmaitól, miközben Holiká viszont halálra égett. Erre emlékezve Holi előestéjén nagy tábortüzeket gyújtanak egész Indiában, melyekbe az új gabonatermésből egy részt felajánlásként beledobnak.”
Nagyon jó fotók az ünnepről:
http://blog.otherside.hu/holi-a-szinek-unnepe/
http://www.desinuts.com/2009/04/06/celebration-of-colors-captured-by-por...
Ez az ünnep, mint sok más is már, világhódító útra indult. India után egy videón keresztül Amerikába érkezünk, az ottani Színek Ünnepére:
