A Rozália északi részét sűrű fenyvesek borítják, melyek tövében dús szőlők és gyümölcsösök terülnek el; a hepehupás vidéken (Buckelige Welt) ellenben, magas fekvése dacára is, túlnyomóak a szántóföldek s csak a legmagasabb csúcsokat borítják fenyvesek. Az egész hegységet számos turistaút szeli át.
A Rozália-hegység egyik nyúlványán emelkedik a hatalmas erődítmény. A vár a környéken az egyetlen, amelyet a törökellenes háborúk alatt soha nem foglaltak el. Az Esterházy hercegek drága ékszereinek és értékes tárgyainak biztonságos "trezorja" volt. A család évszázadok során összegyűjtött kincsei napjainkban is megtekinthetők itt. A templom mögötti hegyen a Hausbergen nagyméretű 13. századi vár nyomai látszanak, melyet a hainburgi béke értelmében rombolhattak le a 13. század végén. A jelenlegi várpalotát több viszontagság után Eszterházy Miklós és Pál 1635 és 1660 között építtetett. Csak az öregtorony maradt meg a régi várból, amelyre emeletet húztak. 1687-ben a vár elé építtetett Eszterházy Pál nádor egy Immaculata szobrot, ma ez a búcsújáróhely. Az Eszterházy család később a kényelmesebb kismartoni kastélyba költözött, bár a vár mai is a család birtoka.
A Rozália-hegység legmagasabb pontján áll a Szent Rozália-kápolna. Az első fakápolnát, a herceg által építtetett kereszt alaprajzú kőkápolna követte, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a hegységre és környékére. A szent helyhez egy ősrégi legenda fűződik. A história szerint századokkal ezelőtt egy herceg uralta a környéket Rozália nevű hitvesével. A főúr sokat katonáskodott, így távollétében a felesége irányította a birtokot. Az asszony azonban zsarnokként bánt az alattvalókkal. A herceg büntetésül a vár tömlöcébe hajíttatta. A legenda szerint a halott Rozália lelke még évszázadokig kísértett a kastélyban. Egészen addig, amíg Esterházy Pál 1670-ben fel nem építette a mostani kápolnát, hogy végre megbékéljen a szellem. Sokan azonban máig hallani vélik a kísértet lépteinek zaját a vár öregtornyában.
