Ausztriában - földrajzi adottságaiból adódóan - számtalan szurdok található, vad, romantikus hegyi patakokkal, lélegzetelállító sziklahasadékokkal, csodálatos vízeséssekkel. Túráink során egyre többet sikerül bejárni ezekből. Az alábbi gyűjteménnyel szeretnénk ízelítőt adni, a vállalkozó kedvűeket felfedező kirándulásra csábítani!
| Medve-szurdok (Bärenschützklamm) | Liechtensteinklamm |
| Johannesbachklamm | Steinwandklamm-Myrafälle |
| Krimml-vízesés | Weichtalklamm |
| Lammerklamm | Sebastian-vízesés |
Többen emlékeznek földrajzból Észak-Olaszország egyik legszebb és legnagyobb tavára. Elsőre talán az atlaszok képe villan fel, a mélykék víz a hegyek árnyékában. Aki már egyszer ide látogatott, az biztosan igazat ad, hisz ezek mind-mind megvannak, sok más lehetőséggel egyetemben.
Itt egy helyen lehet túrázni, via ferrátázni, kerékpározni, vagy csak megpihenni a hangulatos kisvárosokban átérezve a tó nyugalmát. Igazi paradicsom a természetkedvelőknek, de a kultúra megismerésére vágyók is találnak látnivalókat szerte a tó körül. Elég csak az arco-i várra, Vittoriale házára gondolni vagy Sirmione ódon házai között sétálni.
Túralehetőségek a könnyű kirándulástól az egész napos hegyi túráig minden kategóriában lehetségesek, kiválasztani a legjobban tetsző túrákat inkább a lehetőségek sokasága miatt nehéz.
Mikor érdemes ide utazni? Erre a kérdésre a helyiek azt mondták, hogy mindig! Talán a legjobb időpont az aktív túrázásra a tavasz és az ősz. Itt akkor is kellemes idő van, amikor nálunk, vagy a közeli Dolomitokban nincs megfelelő túraidő. Kora tavasztól késő őszig benépesülnek az Arco környéki sziklák mászókkal, a tó környéki számtalan via ferráta útvonalat járják a biztosított utak kedvelői.
Ha egyénileg utazva érkezünk ide, akkor minden szükséges túrafelszerelést kibérelhetünk a klettersteig szettől a kerékpárokig vagy akár kedvező áron vásárolhatunk is a sok jól felszerelt túraboltban (főleg Arcoban).
Ha néhány napra el szeretnénk utazni kellemes mediterrán környezetbe, ahol nemcsak a kávé finom, hanem a fagyi is akkor a Garda-tó tökéletes célpont.
A hivatalos videó:
Ausztria egyik legszebb sziklaszorosa ez, több mint 150 fahíd, létra és 2900 lépcsőfok vezet egyre feljebb, miközben a patak zúgókon, vízeséseken keresztül morajlik a mélyben. A sziklák közül kiérve, a tisztáson a Zum Guten Hirten (1209 m) menedékháznál lehet visszafordulni, vagy tovább haladva elérhetjük a Hochlansch 1720 méteres csúcsát.
Hat ifjú vágott neki 1896-ban, hogy megkísérelje végigjárni a Mixnitz-patak korábban járhatatlannak gondolt szurdokvölgyét. A helyet a környékbeliek "Medveölő-szurdok" néven ismerték, az elnevezés azokra a régi időkre utal, amikor még éltek Stájerországban medvék. A fiúk terve nem sikerült egészen jól, egyikük lezuhant, és súlyos sérüléseket szenvedett.
Próbálkozásuk felkeltette a hegymászók, hegyi túrázók érdeklődését, így kicsit nekik is köszönhető, hogy a Graz-i Alpinklub 1901-ben elkezdte a szurdok "kiépítését", járhatóvá tételét. Akkor talán senki sem gondolt arra, hogy az általuk tervezett létrákkal, hidakkal ellátott útvonal száz év múlva az Osztrák-Alpok egyik leglátogatottabb turistalétesítménye lesz. Az elmúlt évszázadban a kiépített utat a tavaszi hóolvadás utáni ár többször is úgy elmosta, hogy szinte teljesen újjá kellett építeni.
Bärenschützklamm, ami gyors fordítással kapta a Medve-szurdok nevet, a helyes Medveölő helyett. Ausztria egyik leghosszabb vízvezető sziklás szurdokának számít, 1978-ban természeti emlékhellyé nyilvánították.
A tengerpartról jól látszik Európa. Innen nézve ott nagyobb a pörgés, többmillió ember éli felgyorsult napjait, ahhoz képest az ázsiai oldal nyugodtnak tűnik. Itt átadhattuk magunkat a csendes szemlélődésnek, végre jutott idő egy kellemes, hamisítatlan török teát meginni. Itt még ennek az italnak is más íze van, benne van az új kontinens íze.
Merre vagyunk? A Boszporusz keleti felén, egy rövid, menetrendszerű hajóútnyira a „Vén” kontinens nyüzsgésétől. Potom 3 líráért – 1,5 euró egy végtelennek tűnő kikapcsolódás!
Utastársakkal beszélgetve derült ki, többen már számtalanszor jártak a városban az elmúlt évszázad végén, de főleg gazdasági, – biznisz – indíttatással. Nem nézték a látnivalókat, nem kutatták a nevezetességeket, pusztán vásároltak, és indultak vissza -24 órás buszozással- Magyarországra.
Mára változott a kép, az árak hasonlóak, viszont a keleti varázs, a történelmi emlékek sokakat vonzanak rövidebb-hosszabb kirándulás erejéig.
Nyugodt, turistáktól mentes mecsetek várják a látogatókat.
Mikor szól a müezzin hangja az utcák felett? A válasz a digitális táblán – hiába, 2012-ben vagyunk.
A híres helyszínek mellett szakítsunk időt Kis-Ázsiára is, megéri! Megnyugodni, a török konyha egy-egy specialitását megkóstolni, aztán kellemes emlékekkel, újult lendülettel visszatérni Európába.
Isztambuli pillanatok (további képek itt)
Tündérek, koboldok, tucatnyi forrás, vár, kastély, kilátó, lombsétány és nem utolsó sorban, a több mint 1100 km-es Országos Kéktúra kiindulópontja is itt található. Ami nemcsak Magyarország, de Európa első hosszútávú turistaútja is. De mélyen az avar alatt a hidegháború rossz emlékű, feledésbemerülő, vasfüggönyének rozsdás darabjaira is rábukkanhatunk.
A teljesség igénye nélkül néhány látnivaló.
| Lánzséri várrom | Doborján (Liszt Ferenc) |
| Lékai vár | Fraknói vár |
| Kabold | Bozsoki vár |
| Szalónaki vár | Kőszeg |
| Írottkő, Ó-ház, Hétforrás | Sopron |
További képek idekattintva, és itt találhattok néhány képet. :-)
Nagyon sokszor jártunk már Korzikán, és minden alkalommal egy azonos kérdés merült fel az ide látogatókban. Ki ez a fej a sziget zászlaján, mit jelképez?
Erre szeretnénk választ adni az alábbiakban:
A sziget jelképének atyja egyesek szerint Pascal Paoli volt (1725-1807), aki szardíniai zászló motívumát használta fel a függetlenségi törekvéseinek kifejezésére. A fehér alapon fekete mór fej, így lett a szabadság, a jövőbe vetett hit megtestesítője.
De hogy került a mór fej a szomszédos állam lobogójára?
Az igaz történetet homály fedi, hisz a legvalószínűbb változat is az 1050-1100 körüli évekbe nyúlik vissza. Akkoriban a szaracénok II. Al-Mustain vezetésével szerették volna megszállni a Födközi-tenger szigeteit, Spanyolország aragóniai városait. A monda szerint, a hű keresztények segítségére maga Szent György sietett pajzsával, és az 1096-os alcorazi győztes ütközet emlékére az Aragón címer részeként kezdték használni, a fehér alapon vörös kereszttel tagolt, négy arab nemes levágott, szemfedővel bekötött fejét.
Az első dokumentált megjelenése az 1281-ben datált, az aragóniai királyi kancellária egyik pecsétjén látható. Később, XIII-XIV. században, az aragóniai koronaszövetség idejében a jelent meg Szárd Királyság jelképein. A spanyol fennhatóság alatt álló Szardínián a szimbólum aztán számos érmén és pecséten előfordult, ám a megjelenésük korántsem volt egységes, előfordultak szakállas, turbános mórok, a fehér kendőt, hol a szemükön, hol a homlokukon viselték, s számtalan esetben jobb profiljuk helyett a balt mutatták.
A legenda szerint a „Quattro Mori” bekötött szemű, balra forduló arcéle abban az időben állandósult, amikor franciák elfoglalták Piemontot, s így a szárdok is franciák lettek egy időre. Szerintük ezzel akkora gyalázat esett a becsületükön, hogy ezt a mórok csak bekötött szemmel viselhették el.
Szardínia 1952-ben autonóm státuszt kapott, de önálló zászlaja csak 1999. április 15. óta van: ezen a mórok jobbra néznek és kinyitották a szemüket, dinamikus homlokpánttal, immár optimistán tekintenek előre.
Egy évtizede már, hogy először Korzika földjére léptem, akkor még csak nagy-nagy várakozással. Tudtam, hogy a szigeten francia frankkal fizetnek, de a korz (corse) nyelv olasz alapokon nyugszik. A sziget, egy tized magyarországinyi terület, tehát bejárható két hét alatt -gondoltam. A kalandvágy, a sátor, a bakancs és némi élelem, egy hátizsákba került, amivel Bastiába, a kompról kilépve elkezdődött az azóta tartó, barangolásom. Az első napok után kiderült, nem minden ismeretem volt pontos, leginkább az, hogy ide kevés a tervezett idő, ide még vissza kell jönni.
Az elmúlt években mint egy húsz alkalom után kialakult a saját képem Korzikáról, amiből összegyűjtöttem a legszebb 5 túrát, ahova szívesen visszamegyek:
Tavignau túra: Corte-ból, a szigetközepéről indul, egy kényelmes egynapos gyalogtúra a Mare – Mare útvonalán, jól jelzett ösvényen. Végcél a függőhíd, amihez kényelmes tempóban 3 óra a menetidő. Innen visszafelé már a folyómederben érdemes haladni kanyoningos felszerelésben (szandál, fürdőruha, sisak), hogy a páratlan szépségű sziklamedencékhez érkezhessünk. Természetesen pár helyen csak úszva lehet haladni, többször szikláról vízbe ugrani, amiből egy majd 10 méteres ugrás is van. Ide már kell a kurázsi! :) Könnyedebb visszautat választva, fél távnál (az egyetlen útközbeni forrásnál) leereszkedni a meder legnagyobb, és talán legszebb sziklamedencéihez, és itt beúszni a szurdokba.
Restonica, Melo és Capitello tó túra: Cortétól indul egy másik nagyon szép túra, a Tavignanu völgy melletti Restonica völgybe. Autóval, vagy a nagyon ritka helyi busszal közelíthető meg, egy keskeny úton a túra kiindulópontja 1370 méteren. Ahonnan gyalogosan kis patakokat keresztezve, jól kiépített túraútvonalunk jutunk el először a Melo tengerszemhez (1711 méter), majd tovább a felső, Capitello tóhoz (1930 méter). Mindkét tó páratlan látvány, amit még feljebb a GR20 hegyitúra vándorai egyszerre is láthatnak.
A Melo tengerszem fentről (1711 méter)
Pihenés a Capitello tó partján
Monte Cinto túra: Korzika csúcsát (2706 méter) megközelíteni két irányból lehetséges, ugyanúgy, mint az első megmászáskor az 1880-as években. De talán könnyebb, délről Lozzi település felől, ám ehhez is fokozott kondíció és lelkesedés szükséges. A faluból (1070 méter), először egy autóval gyakorlatilag járhatatlan úton kell feltúrázni az 1561 méter magasságban álló Petra Pinzuta házig, majd már ösvényen folytatva az utat az l'Ercu menedékházig (1667 méter). Aki ide felért, annak már csak kegy lelkes 1000 méter szintet kell leküzdeni, gyengén jeltett szakaszokon keresztül a sziget tetejéig. Néhol kisebb mászások is előfordulhatnak, így célszerű a hómentes időszakot választani a csúcshódításhoz. Felérve a panoráma tökéletes! A lefele vezető rész lehet azonos, vagy akár körtúra a Cino-tó felé. Ami biztos, ez a túra gyönyörű, de emberpróbáló: a menetidő 8 – 9 óra, a szint felfelé 1630 méter!
Napkelte a csúcs felé vezető úton (a baloldali csúcs a Monte Cinto)
A csúcs közelében, háttérben a Calacuccia víztározója
Capu Rossu túra: A tengerpart is számtalan nagyon jó túraútvonalat rejteget, amiből az egyik gyöngyszem a portói öböl szélén lévő őrtoronyhoz vezető út. Célszerű ide napnyugtára érkezni, mert az a vörös, az arany, az azúrkék megszámlálhatatlan árnyalatával színpompássá varázsolja a sziget, és az öböl panorámáját. Látszanak a jóval 2000 méter feletti hegyek, és a szomszédos Scandola természetvédelmi terület, mely az Unesco Világörökség listáján is szerepel.
A portoi öböl kulisszái
Capu Rossu fok, és a genovai őrtorony
Nino-tó túra:A kedvenc. Némi kitartással, a sziget egyik legkülönlegesebb, és egyben talán a legszebb természeti látnivalójához juthatunk. Akár egy körtúra keretében a GR 20 hegyi útvonalán érkezhetünk el a tóhoz, vagy az „Erdészház” parkolótól indulunk, majd 700 méter szintkülönbség legyőzése után elérjük a vadlovak és a pozzik vidékét.
Nino-tó, túrázók, pozzik, vadlovak
Vadló a tópart közelében
Az öt túra után a hatodik, a nagy túra a szigeten, a GR 20. A legszebb európai túrák közé tartozik,. hossza 170 km, a teljesítéséhez mintegy 15 nap szükséges. A túrára mindenképp érdemes jó előre felkészülni, mert a napi távok elsőre nem elrettentők, de a terep nehézsége, valamit az, hogy végig a teljes felszerelésünket kell vinni, már emberpróbálóvá teszi az utat. Megszállni csak a menedékházakban, vagy annak környékén a kiépített táborhelyeken lehet, itt esetlegesen lehet alapélelmiszereket vásárolni is. Érdekesség, hogy a francia idegenlégió Korzikán állomásozó katonáinak a GR 20 teljesítése kötelező „vizsgafeladat”, természetesen rövidebb idő alatt.
Magyar nyelvű leírás, és konkrét információk, a részletes szakaszok hosszával: http://gr20.hegyiturak.hu/ oldalon érhetőek el.
A GR 20 alternatív útvonalán, háttérben a Paglia Orba és a Monte Cinto
A világot járva fotózok, egy helyre akár többször is visszatérve, megörökíteni a "Pillanatot". Bezárni a fényképezőgépbe, majd elővenni, csodálkozni, búslakodni, örülni az elkészült képekkel, képeknek.
Van a bolygónknak egy szeglete, ahol sokszor fotóztam ezt a másodpercet. Azt, amikor a nap a horizont közelében nyugtára hajlik Korzika nyugati partján. Talán az egyik legjobb helyszín a napnyugta fotózásra a szigeten Portói-öböl környéke.
Les Calanches sziklavilága, egy jellegzetes tafoni, A Szív szikla.
Nagyon jó fotópont a Capu Rossu, a genovai őrtorny.
A várakozás pillanatai többeket is megihlet.
Néha a felhők is okoznak meglepetést.
Capu Rossu romantikája I.
Capu Rossu romantikája II.
Az aranyhíd a Capu Rossu foknál.
A „holi” minden kétséget kizáróan a legnépszerűbb indiai ünnep, a színek fesztiválja. Mivel Indiában az ünnepek időpontja holdnaptárhoz kötődik, a holi minden évben máskor van: február utolsó és március első hete körül, amikor éppen telihold van. Legalább két napig, maximum egy hétig tart: ilyenkor az emberek máglyával űzik el a gonoszt, majd porfestékkel, színes festékes vízzel locsolják egymást – így emlékeznek Krishna cselekedeteire.
Minket az ünnep Hampiban ért (ami, „a győzelem városa”, a világörökség része India Karnataka államában). Utólag azt gondolom, hogy jobb vidéken ünnepelni, mit egy 10-15 milliós nagyvárosban.
Izgatottan készültünk az ünnepre. Délután az utcai árusoktól beszereztük a tarka festékpor-bombáinkat, este kimentünk a főtérre megnézni a „tűztáncot”. Előkészítettük, megtisztogattuk a fényképezőgépeinket, és a biztonság kedvéért zacskóba csomagoltuk őket. Holi reggelén már a nappal együtt keltünk, a közeli folyóparton megnéztük az előkészületeket. 
Itt zajlik a reggeli fürdés, amikor a falu lakói ünnepre, munkába, és iskolába készülvén tisztálkodnak. Még a közeli templom elefántja – Laksmi is lejön, az ő fürdésében a kevéske itteni turista is segíthet.
A központ fele sétálva, már érződik a levegőben, hogy ez a nap más, mint a többi. A gyerekek a sarkokon – még óvatosan, kérdezgetve locsolnak bennünket a vizes palackokban feloldott színes festékekkel, de a téren már emelkedett a hangulat. 
A szivárvány összes színében pompázó tömeg fogad bennünket. Szinte eufóriába esve táncolnak, a tágabb körben állók nézik őket, „happy holi” kiáltások mellett festéket szórnak egymásra. 
Már délelőtt nagyon meleg van, 30-35 C, így már elkél frissítés. Persze ez nem egyszerű, rejt kihívásokat.
Néha jó megpihenni, és az aktuális színek, és festékrétegekkel lefotózni egymást.
Vidéken az ünnep végét a helyi rendőrök közbelépése jelenti. Kora délutánra a tömeg teljesen felszabadulttá válik, ezt fékezik meg a rendőrök békés eszközökkel hazaterelve a résztvevőket.
Egy nagyvárosban már ez nem tud megtörténni, a felbátorodott, hagyomány és törvénytisztelő indiaiakat gyakran csak erőteljes fellépéssel sikerül lenyugtatni.
http://www.vallasforum.hu/ így ír a Holiról:
„A Holit február-március hónap teliholdas napján ünneplik. A hagyomány szerint az emberek ilyenkor porfestéket és színes vizet szórnak, illetve locsolnak egymásra. Ezt Bradzsában (a Vrindávana körüli területen), különösen Varsanában és Nandagrámában igen nagy vidámsággal ünneplik meg. A Holiról szóló egyik történet szerint egyszer, amikor Prahláda Mahárádzsa saját apja imádata helyett annak ellenségét, az Úr Visnut akarta imádni, apjának húga, Holiká, akit a tűz nem égetett, a kisfiúval együtt beült egy nagy tűzbe, hogy megölje őt. Prahláda odaadása azonban olyan nagy volt, hogy megvédte őt a tűz karmaitól, miközben Holiká viszont halálra égett. Erre emlékezve Holi előestéjén nagy tábortüzeket gyújtanak egész Indiában, melyekbe az új gabonatermésből egy részt felajánlásként beledobnak.”
Nagyon jó fotók az ünnepről:
http://blog.otherside.hu/holi-a-szinek-unnepe/
http://www.desinuts.com/2009/04/06/celebration-of-colors-captured-by-por...
Ez az ünnep, mint sok más is már, világhódító útra indult. India után egy videón keresztül Amerikába érkezünk, az ottani Színek Ünnepére:
Ha az ölet megvan, csak a megvalósítás hiányzik. A Dolomitok téli bejárása hasonlóan történt. Nyáron többször túráztunk, ferrátáztunk itt, ám a hófedte, fehér táj képe, eddig fotók formájában lebegett előttünk. Már téli olimpián is bizonyított a vidék, valamint sí kedvelő barátaink is biztattak, gyűjtsünk bátorságot, (értsd: időt, és pénzt) s menjünk el.
Nem bántuk meg. A hegyek tényleg fehér leplet öltöttek, bár a Sappada környéki falvakban nyoma sem volt az előző napok webkamerákon mutatott havas képeinek. Ezért búsan indultunk a hegyek irányába a szemerkélő esőben. Persze a tél az tél, szerencsére 1400 méter felett már volt hó, nem is kevés! Ide már a buszban hagyott hótalpak is jó szolgálatot tettek volna. Eleinte a táj egy kicsit monokrómnak tűnt, -a fekete-fehér képekhez nem kellett a fényképezőgépeket átállítani-, de látszott, valamit még rejteget!
És lőn világosság! A meteorológia nem hazudott, napsütést ígért, s a ragyogás megszínesítette a látványt (yr.no – hiába a Norvégok tudnak). Ettől a kedvünk is mosolygóssá vált. Gyönyörű helyeken tapostuk a ropogós havat, az otthoni fotók megelevenedtek, szép ez a vidék télen is! Szerencsés az, aki itt tölthet napokat. Mi ezt pillantottuk meg a csúcsra jutva.
Novolau 2500 méter fölé nyúló menedékházánál legeltettük a szemünket „A fenséges Dolomitok” körpanorámáján.
Már csak egy igazi pizza hiányzott…
További képek itt :)
A túrát szervezte a Rolitúra: www.rolitura.hu
