A kis falu Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott, ahol 1811. október 22-én az egykori kastély keleti szárnyát képező épületben látta meg a napvilágot. Apja, Liszt Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, aki maga is zenélt. Anyja, Anna Maria Lager, osztrák volt. Liszt anyanyelve német, de később hosszú párizsi tartózkodása során annyira elsajátította a város nyelvét, hogy franciául gondolkodott. Bár magyarul szinte nem beszélt, ennek ellenére egész élete során magyarnak vallotta magát. Élete alkonyán a következőket írta:
"Bizonnyal megengedik nekem, hogy a magyar nyelvnek sajnálatos nem tudásától eltekintve, én születésemtől síromig szívemben és gondolataimban magyar maradjak."
A ház ma emlékmúzeum, őrzi mindazokat az emlékeket, amelyek a csodagyerek-pianista életéből a helybéliek szerény eszközeivel összeszedhető és megőrizhető volt. Itt van az egykori doborjáni-raidingi templomi orgona; és itt az a húszfilléres magyar bélyeg a zeneköltő arcképével, amelyet a harmincas és negyvenes években leveleinkre ragaszthattunk. Itt van a medence, amelyben Lisztet megkeresztelték, és a mester halotti maszkja. És mennyi-menynyi kotta! A Krisztus-oratórium partitúrája éppen úgy, mint a hangjegyeket valaha író jobb kéz művészi öntvénymása. Tárlókban, üvegszekrényben, a falakon függve: képek, kották, kéziratok! Az egyik fotóreprodukción: Carolyne von Sayn-Wittgenstein abban a ruhában, amelyet a pápai kihallgatáson viselt 1861-ben. Vízfestmény arról a kétemeletes weimari házról, amelyben a komponista és Carolyne 1848-tól 1861-ig lakott. Napokra lenne szükség, hogy nyugodtan végigböngésszük őket.
A patak partján levő parkban áll a nagy zeneszerző 1925-ben felállított mellszobra. A ház közelében húzták fel a kívül spártai egyszerűségű, belül faborítású, modern hangversenytermet a zeneszerző születésének 195. évfordulójára. A kubista épületegyüttes a rotterdami Kempe Thill építész iroda tervei alapján készült 6,8 millió euróból.
