A tv-ben láttam meg legelőször az egyfejű sárkányokat, Süsü hús-vér leszármazottjait (Varanus komodoensis). Az ismerkedés következő része már a budapesti állatkertben zajlott, majd ezek után megszületett egy elhatározás: látni kell, élőben a természetben. Nagyon sok idő telt el, tervezgetéssel, olvasgatással, mire a tervből valóság lett.
Indonézia egyik legfelkapottabb szigetéről, Baliról vágtunk neki az utazásnak, repülővel Flores szigetére, Labuanbajo városába szálltunk. Megérkezésünkkor már látszott, hogy a zsúfolt Bali után egy ipari turizmustól mentes vidékre érkezünk. A reptér is minimalista volt, napi két gép fogadására berendezkedve (ebből az egyiket, a motorhibája miatt a menterendből egy időre törölték). Az elveszett poggyászokkal foglalkozó iroda –mert erre is szükségünk volt– még mátrixnyomtatóval büszkélkedett, internetelérés nélkül. Igazi kellemes, nyugodt vidéki hangulattal.
A településről hajóval indultunk Rinca és Komodó irányába. A mintegy félnapos, látványos hajózást követően értük el a kevésbé híres szigetek partjait, aminek rögtön a felfedezésére indultunk. A sárkányok létéről egészen 1910-ig nem is tudott a nagyvilág, napjainkban azonban már nemzeti parki védettség alá helyezve élnek az állatok. A szigetek olyanok, mint egy nagy, kerítés nélküli állatkert.
Mindkét szigetet helyi vezetőkkel jártuk be, akik nagyon jól ismerték már a sárkányok szokásait, és egy nagy bottal biztosították a csoportunk, és az állatok közötti esetleges konfliktusokat. Ami persze nem fordult elő, de korábbi turistákat ért sárkánytámadásokról szóló történeteket szép számmal meséltek...
Az Origon megjelent cikk is erről értekezik.
A hu.shvoong.com így ír a sárkányokról:
„Valamikor úgy hitték, hogy óriási hüllők csak az igen távoli múltban léteztek, a sárkányok pedig a mítoszok világának lakói. 1912-ben egy angol úriember leírást adott közre egy óriás gyíkfajtáról. Az óriás hüllő Komodó szigetén él, a varánusz fajtákhoz tartozik, hossza kb. három méter, de némelyik példány eléri a négy métert is, amiből a farok hossza az állat hosszának kétharmadát teszi ki. Jóval erőteljesebb és nehezebb többi fajtársánál, legfélelmetesebb ragadozó mind közül, mert nyugtot szívvel elfogyasztja az embert is.
A világ legnagyobb testű gyíkjának súlya 70-100 kg, magassága pedig elérheti a kilencven centimétert is. Erős, hosszú végtagjai, egyenletesen elvékonyodó farka és óriási villás sárga nyelve van, amelynek lángszerű kilövellésével azt a képzetet kelti, mintha láng csapna ki a szájából. Élőhelyének csúcsragadozója, mert elfogyaszt mindent, ami ehető bivalyt, lovat, dögöket, de ha más nincs akár saját fajtársait is. A szülői ösztön kifejlődésének köszönhetően a fiatal egyedeket nem falják fel, védekezésül ezek felkapaszkodnak a fákra. Az áldozatokat miután megmarták és lebénították mérgükkel az elpusztul, és csak azután fogyasztják el. A méreg oly erős, hogy vérmérgezésben pusztul el az áldozat. A komodói sárkány populáció kb. 5000 példány, de akármennyire veszélyesek is védelemben részesülnek, mert egy járvány vagy tűzvész végleg kipusztíthatja őket."
A vadász, és eljövendő áldozata. A sárkányok melegben nem túl aktívak.
"A biológusok régóta vitáznak azon, hogy vajon a ma élő legnagyobb gyíkféle, a komodói sárkány harapása mérgező-e, vagy csak a nyálban élő baktériumok toxikus hatása miatt pusztul el olyan gyorsan a megharapott áldozat. Egy nemzetközi kutatócsoport most egyértelmű bizonyítékkal szolgált arra, hogy a hüllő harapása önmagában is mérgező."
További oldalak a komódói varánuszokról:
http://www.turizmusonline.hu
http://hu.wikipedia.org
Linda Johnston videója Komodóról, a sárkányokról, és a tengerről is:
The Seven Seas - Komodo from Linda Johnston on Vimeo.
