Megvalósult gondolat: Egy diavetítésen született meg az elhatározás 2004 év vége felé: télen, hótalpakkal kellene felmenni a Rax csúcsára. Kéthetes internetes és ismerősöknél tett tudakozódás előzte meg utunkat.
Az első „globális” probléma a hótalp beszerzése: (-ez 2005-ben Magyarországon majdnem teljesen ismeretlen; kölcsönzők nem foglalkoztak vele, az üzletekben készleten nem volt, csak rendelni lehetett) amit néhány túraboltos kapcsolaton keresztül sikerült megszerezni, pontosabban bérelni. Bár indulás előtti nap, kaptunk még egy automata és egy házi gyártmányú talpat is, de próba nélkül nem tudtuk, egyáltalán jó lesz-e valamelyik bakancsra. Végül abban állapodtunk meg, hogy mindenképp megyünk, ha van hótalp, ha nincs.
A következő probléma az utazás; rájöttünk, nincs megfelelő autónk se. Tehát, ezt is béreltük, Suzuki Ignist kaptunk, amibe csak küszködés árán fért be a négy nagy hátizsák (a fölösleges cuccok tömkelegével).
1. nap: Indulás fél hatkor. Kicsit csipásan Pesten összeszedtem a többieket, fél hét felé értük el az M1-et. A „laza” navigáció eredménye: plusz húsz kilométer, így tíz után értünk a Rax parkolójába. Itt újabb gonddal kellett szembesülnünk: két társunk nem hozott napszemüveget. (Végül is minek, hisz 1 méter friss hó esett az előző héten.) Természetesen a felvonónál nem kaptunk, gyerünk, vissza a faluba. 15 bolt tüzetes átfésülése meghozta a 20 eurós „fényvédőt”. Azonban így vagy másfél órát ismét vesztettünk. A párpercnyi, drága felvonózást követően a fennsík már gyönyörködtetett, az első száz méter erejéig. A nagy hátizsák és a porhó kellően betett, az Ottó-háznál gyanúm igazolódni látszott, a túra nem is olyan egyszerű, sőt inkább nehéz. Hótalp nélkül, átlag három lépésenként minimum térdig süllyedtem. Az automata segédeszköz bevált, Sly a havon „siklott”, mi viszont valahol a porhó alatt vagy között. Hamar kinyúltam, s mivel a térképet én kezeltem, „üdítő volt látni”, hogy csak az út egyharmadánál járunk. Közben sikerült komoly hófürdőt venni az egészséges -10 Celsius fokban.
Fél távnál egy mókás 200 méteres szint várt, amit csak felettébb komótosan „abszolváltunk” a szürkületben. A tetőn álló menedékházban két pad, egy rakás tűzifa és egy vasajtó fogadott, ami a hegyi mentők szállására nyílt volna, de most zárva találtuk. Igyekeztünk bevackolni magunkat az előtérbe, kezdésként melegítettünk egy kis hazai pálesszal. Gyors számvetés után úgy határoztunk, nem megyünk tovább. Sötét és ismeretlen az előttünk levő út, simán besétálhatunk egy szakadékba, vagy elindíthatunk egy lavinát. Maradt a főzés, mihez a hó gyűjtés kulcsembere Hutyi lett. Aki a méteres hóból is hozott valahogy füves darabokat. Megjegyzem, egy leveshez és a teához rengeteg hó kell, de talán a Rax-fennsíkon lett volna elég szűzhó. Vállaltam a főszakácsi feladatokat, de csak a melegítésben engedtek érvényesülni a többiek. Evés, némi hótalpjavítás, aztán a fekvőhely kialakítása következett. Elosztottuk a két padot, ketten-ketten tértünk nyugovóra rajta. (Ági kapott még egy plusz asztalt is a feje alá, amolyan párnaként.) Kellemes -10 fok lehetett, gyorsan elaludtam egészen vagy egy órányit, mert nagy zajjal megjöttek a hegyi mentők. Dinamikusan áthaladtak a vackunkon, a fűthető részükbe, és gondosan bezárták az ajtót. Mi próbáltunk tovább pihenni… 1850 méter magasan, a Nemecek menedékben.
2. nap: Ébredés. Lassan keltünk, mert a vastag hálózsák ellenére sem volt ideális a klíma, anélkül meg „matt hideg”. De hamar túltettük magunkat ezen, mert napsütés és hó olvasztás várt ránk. Csöndességünkre a hegyi mentők is felkeltek, és behívtak melegedni. Nagy élmény volt! Bent +20 fok, nálunk kint -15. Ismerkedés és információcsere, majd útnak indultunk. A porhóban néha derékig süllyedtünk. A gerinc megváltást jelentett, a szél megtette jótékony hatását, már lefújt mindent, még a havat is! Gyorsan látótávolságba került a Karl Ludwig-ház, amit másfél óra alatt elértük. Mérhetetlen öröm töltött el a melegedő vaskályhája mellett, némi akklimatizációs gulyás- és bableves belapátolása után.
Egy óra körül, zsákok és Ági nélkül nekivágtunk a Heukuppe 2007 méteres csúcsának. Szerencsénkre a hó-mentesség tovább kísért, igaz a szél is fújt legalább 60 kilométer/órával. Macerás volt a fagyott csúcs csoki elrágása, de a kesztyű nélküli fényképezés sem volt akármi! Nem időztünk sokat, hisz lefelé a szél által összefújt két méteres hókupacokon viccesen vergődtünk át. (Az automata hótalppal persze ez egyszerű volt, mint egy Margit-szigeti séta.) Folytattuk a vaskályhával való ismerkedést, és a kora estét a helyi gulyás-bableves párosítással múlattuk. Jól esett ágyban aludni, csak a fűtés hiányzott, így minden vizünk megfagyott.
3. nap: Kelés hatkor, majd egy rövid látogatás a befagyott wc-nél, meleg tea a házi bácsitól. Napkeltekor indultunk, egy rövid 100 méteres szinttel kezdve.
Leírhatatlan a napkelte élménye a hegyekben! Megcsípi a havas tájat, a sziklákat, s ahogy egyre felfelé hatol, minden pillanatban más színvilág… Nem tudod ezt (sem) fotóval visszaadni, a nyugalom mélysége telíti el a perceket…
A Nemecek laknál ismét megpihentünk, olvasztott hóból teáztunk, és fel is tankoltunk belőle. 200 méter szintereszkedésnél a síelés élményét lehetett átélni a hótalpakon, a nagy hátizsákkal. Ez még mindig kellemesebb, mint talp nélkül bukdácsolni. Aztán már egyszerűbbé vált az út, mert kitaposott nyomon jutottunk el az Ottó-házig. (Azért a porhóval fedett úton ez sem egyszerű!) A háztól a Rax-felvonó tetejéig sétáltunk, és hamar leértünk a parkolóba. Fűtött wc, nagy élmény! Némi átöltözés után enyhén káposztaszagúan indultunk Magyarország felé…
Felszerelés-lista:
-Ami nem kell, de nálunk volt: papucs, mobil töltő, törölköző, tusfürdő, tiszta alsó ruházat, konzerv kaja, víztisztító, úszósapka.
-Ami kell és nálunk volt: tartalék zoknik, tartalék polár, vékony és vastag sapka és kesztyű, NAPSZEMÜVEG, gázfőző, pohár, zacskós leves, teafű, csoki, elemlámpa, naptej, hálózsák (komfort -2!).
-Ami kell és nálunk nem volt: kicsi, könnyű termosz.
A legnehezebben megfagyó ásványvíz: a "Nestle Aquarel" szénsavmentes verziója.
Javasolt öltözék: bakancs, téli zoknival, kamásli, sínadrág, alsó-felső aláöltözet, polár, sídzseki, sapka, síkesztyű. (További képek idekattintva)
Túrazokni
Hegymászó zokni
