A Zöld Bolygó

Megvalósult gondolat: Egy diavetítésen született meg az elhatározás 2004 év vége felé: télen, hótalpakkal kellene felmenni a Rax csúcsára. Kéthetes internetes és ismerősöknél tett tudakozódás előzte meg utunkat.

Az első „globális” probléma a hótalp beszerzése: (-ez 2005-ben Magyarországon majdnem teljesen ismeretlen; kölcsönzők nem foglalkoztak vele, az üzletekben készleten nem volt, csak rendelni lehetett) amit néhány túraboltos kapcsolaton keresztül sikerült megszerezni, pontosabban bérelni. Bár indulás előtti nap, kaptunk még egy automata és egy házi gyártmányú talpat is, de próba nélkül nem tudtuk, egyáltalán jó lesz-e valamelyik bakancsra. Végül abban állapodtunk meg, hogy mindenképp megyünk, ha van hótalp, ha nincs.

A következő probléma az utazás; rájöttünk, nincs megfelelő autónk se. Tehát, ezt is béreltük, Suzuki Ignist kaptunk, amibe csak küszködés árán fért be a négy nagy hátizsák (a fölösleges cuccok tömkelegével).

1. nap: Indulás fél hatkor. Kicsit csipásan Pesten összeszedtem a többieket, fél hét felé értük el az M1-et. A „laza” navigáció eredménye: plusz húsz kilométer, így tíz után értünk a Rax parkolójába. Itt újabb gonddal kellett szembesülnünk: két társunk nem hozott napszemüveget. (Végül is minek, hisz 1 méter friss hó esett az előző héten.) Természetesen a felvonónál nem kaptunk, gyerünk, vissza a faluba. 15 bolt tüzetes átfésülése meghozta a 20 eurós „fényvédőt”. Azonban így vagy másfél órát ismét vesztettünk. A párpercnyi, drága felvonózást követően a fennsík már gyönyörködtetett, az első száz méter erejéig. A nagy hátizsák és a porhó kellően betett, az Ottó-háznál gyanúm igazolódni látszott, a túra nem is olyan egyszerű, sőt inkább nehéz. Hótalp nélkül, átlag három lépésenként minimum térdig süllyedtem. Az automata segédeszköz bevált, Sly a havon „siklott”, mi viszont valahol a porhó alatt vagy között. Hamar kinyúltam, s mivel a térképet én kezeltem, „üdítő volt látni”, hogy csak az út egyharmadánál járunk. Közben sikerült komoly hófürdőt venni az egészséges -10 Celsius fokban.

Fél távnál egy mókás 200 méteres szint várt, amit csak felettébb komótosan „abszolváltunk” a szürkületben. A tetőn álló menedékházban két pad, egy rakás tűzifa és egy vasajtó fogadott, ami a hegyi mentők szállására nyílt volna, de most zárva találtuk. Igyekeztünk bevackolni magunkat az előtérbe, kezdésként melegítettünk egy kis hazai pálesszal. Gyors számvetés után úgy határoztunk, nem megyünk tovább. Sötét és ismeretlen az előttünk levő út, simán besétálhatunk egy szakadékba, vagy elindíthatunk egy lavinát. Maradt a főzés, mihez a hó gyűjtés kulcsembere Hutyi lett. Aki a méteres hóból is hozott valahogy füves darabokat. Megjegyzem, egy leveshez és a teához rengeteg hó kell, de talán a Rax-fennsíkon lett volna elég szűzhó. Vállaltam a főszakácsi feladatokat, de csak a melegítésben engedtek érvényesülni a többiek. Evés, némi hótalpjavítás, aztán a fekvőhely kialakítása következett. Elosztottuk a két padot, ketten-ketten tértünk nyugovóra rajta. (Ági kapott még egy plusz asztalt is a feje alá, amolyan párnaként.) Kellemes -10 fok lehetett, gyorsan elaludtam egészen vagy egy órányit, mert nagy zajjal megjöttek a hegyi mentők. Dinamikusan áthaladtak a vackunkon, a fűthető részükbe, és gondosan bezárták az ajtót. Mi próbáltunk tovább pihenni… 1850 méter magasan, a Nemecek menedékben.

2. nap: Ébredés. Lassan keltünk, mert a vastag hálózsák ellenére sem volt ideális a klíma, anélkül meg „matt hideg”. De hamar túltettük magunkat ezen, mert napsütés és hó olvasztás várt ránk. Csöndességünkre a hegyi mentők is felkeltek, és behívtak melegedni. Nagy élmény volt! Bent +20 fok, nálunk kint -15. Ismerkedés és információcsere, majd útnak indultunk. A porhóban néha derékig süllyedtünk. A gerinc megváltást jelentett, a szél megtette jótékony hatását, már lefújt mindent, még a havat is! Gyorsan látótávolságba került a Karl Ludwig-ház, amit másfél óra alatt elértük. Mérhetetlen öröm töltött el a melegedő vaskályhája mellett, némi akklimatizációs gulyás- és bableves belapátolása után.

Egy óra körül, zsákok és Ági nélkül nekivágtunk a Heukuppe 2007 méteres csúcsának. Szerencsénkre a hó-mentesség tovább kísért, igaz a szél is fújt legalább 60 kilométer/órával. Macerás volt a fagyott csúcs csoki elrágása, de a kesztyű nélküli fényképezés sem volt akármi! Nem időztünk sokat, hisz lefelé a szél által összefújt két méteres hókupacokon viccesen vergődtünk át. (Az automata hótalppal persze ez egyszerű volt, mint egy Margit-szigeti séta.) Folytattuk a vaskályhával való ismerkedést, és a kora estét a helyi gulyás-bableves párosítással múlattuk. Jól esett ágyban aludni, csak a fűtés hiányzott, így minden vizünk megfagyott.

3. nap: Kelés hatkor, majd egy rövid látogatás a befagyott wc-nél, meleg tea a házi bácsitól. Napkeltekor indultunk, egy rövid 100 méteres szinttel kezdve.
Leírhatatlan a napkelte élménye a hegyekben! Megcsípi a havas tájat, a sziklákat, s ahogy egyre felfelé hatol, minden pillanatban más színvilág… Nem tudod ezt (sem) fotóval visszaadni, a nyugalom mélysége telíti el a perceket…

A Nemecek laknál ismét megpihentünk, olvasztott hóból teáztunk, és fel is tankoltunk belőle. 200 méter szintereszkedésnél a síelés élményét lehetett átélni a hótalpakon, a nagy hátizsákkal. Ez még mindig kellemesebb, mint talp nélkül bukdácsolni. Aztán már egyszerűbbé vált az út, mert kitaposott nyomon jutottunk el az Ottó-házig. (Azért a porhóval fedett úton ez sem egyszerű!) A háztól a Rax-felvonó tetejéig sétáltunk, és hamar leértünk a parkolóba. Fűtött wc, nagy élmény! Némi átöltözés után enyhén káposztaszagúan indultunk Magyarország felé…

Felszerelés-lista:
-Ami nem kell, de nálunk volt: papucs, mobil töltő, törölköző, tusfürdő, tiszta alsó ruházat, konzerv kaja, víztisztító, úszósapka.
-Ami kell és nálunk volt: tartalék zoknik, tartalék polár, vékony és vastag sapka és kesztyű, NAPSZEMÜVEG, gázfőző, pohár, zacskós leves, teafű, csoki, elemlámpa, naptej, hálózsák (komfort -2!).
-Ami kell és nálunk nem volt: kicsi, könnyű termosz.
A legnehezebben megfagyó ásványvíz: a "Nestle Aquarel" szénsavmentes verziója.
Javasolt öltözék: bakancs, téli zoknival, kamásli, sínadrág, alsó-felső aláöltözet, polár, sídzseki, sapka, síkesztyű. (További képek idekattintva)

Ha egy-egy nagyobb horvát városban sétálgatunk, akkor a legtöbb ember otthonosan érzi magát. Ez nem csak azért van, mert minden tizedik turista magyar, hanem azért, mert történelmünk és a kultúránk hasonló, sok esetben közös.

1091-ben Szt. László foglalta el Horvátországot, s komoly autonómiával bíró tartománya lett és egészen az I. Világháború végéig Magyarország (a Magyar Korona) részét képezte. Ha a tradicionális, angyalos, régi Magyarországi címert jobban megvizsgáljuk, akkor ott is felfedezhetjük ennek bizonyítékát. A bal oldalt fent látható kék alapon három arany leopárd Dalmácia, jobbra mellette látható vörös-fehér kockás rész a Zágrábi rész jelképe, a Dalmát címer alatt a kék alapon sárga hatágú csillag és vörös-fehér zászló, pedig Szlavóniát jelképezi. De ugyanakkor, ha Rijekában sétálunk, találhatunk magyar feliratú műemlékeket, vagy Zadarban felfedezzük Könyves Kálmán királyunk névjegyét. A kedvenc egykori IV. Béla királyunk pedig végigjárta az Adriát, Cres szigeten egy falut neveztek el róla, Trogirban őrzik a mai napig a koronázási palástját és Splitben a Sveti Duje dómban, Katalin lánya alussza örök álmát.

Dubrovnikba került a török támadások után a Szent Jobb, és csak Mária Terézia kifejezett utasítására (a dubrovnikiak egyszerűen nem akarták visszaadni, úgy gondolták háborús ereklye) került vissza. Szent László állkapcsának darabját a mai napig a dubrovniki Ferences templomban őrzik, akinek jó a szeme, felfedezheti.

A nemzeti parkok máig nagyon népszerűek, az egykori Winnetou filmeket Plitvicei tavaknál  és a Paklenicai Nemzeti Park hegyei között forgatták. Itt kell említést tennünk a Krka-vízesésről, amely nem keverendő a Krk-szigettel.

A Plitvicei tavak, annyira magával ragadtak, hogy varázslatos téli pompájában is meglátogattuk. Türkizszínű, üveggé fagyott víztükrök, függönnyé meredt zuhatagok ezernyi jégcsappal, gyakorlatilag érintetlen, turista nélküli táj fogadott bennünket.

A számtalan utazásból néhány képgaléria ízelítőül:

Paklenica Nemzeti Park

Plitvicei Nemzeti Park

Krka Nemzeti Park

Zadar,  Isztria,  Pula,  Losinj,  Sibenik,  Split,   Hvar,  Dubrovnik

Plitvice télen

Csehország nevének hallatán tódulnak a pillanatok, Prága, Vencel tér, Arany utcácska, U Fleku, Károly-híd. A közeli Cseh Paradicsom, az Óriás-hegység Runcájsza, az Aderspah-Teplice-i sziklatömbök, a Morva-karszt cseppkőbarlangjai. A világhírű Karlsbad, azaz Karlovy vary, a Beherovka, a Bohémia- kristály, a Koh-i-Noor ceruza, Mlada Boleszlav, a Skoda szentélye, Kutna hora, Krumlov, Telc, České Budějovice. S az országhoz köthető személyek Hrabal, Husz János, Mahler, Smetana, Svejk, a cseh jégkorongozók, Miloš Forman, Jiři Menzel, Dvořák, Kundera, Kafka, David Cerny…

Minden teszt véget ér egyszer, így van ez a Hanwag Yukon bakanccsal is. Jelen esetben nem a rászánt idő járt le, hanem a bakancs talpa vált el. Ez még nem a bakancs végét jelenti, de mindenesetre, most egy hosszabb kényszerszünet következik.

 Összegezve a használatot, és a tapasztalatokat:

- 2009. februártól 2011. júniusig használtam kb. 130 túranapot, ezalatt több mint 1600 km-et mentem vele elégedetten, majd a bal lábason a gumírozás az orr részen elkezdett elválni, aztán a talp is követte. Az volt a kellemetlen, hogy minden előjel nélkül történt, gyorsan, épp egy többnapos túra első napján.
- A vibram talp kopása fokozott tapadásvesztéssel járt, ami két év után már erőteljesen érezhető volt, így gondolkoztam a talp javítatásán vagy cseréjén már korábban is.
- A vízállóság biztosításához rendszeresen (legalább szezonváltásokkor) waxolni kellett, ami a többi Gore Tex-es bakanccsal szemben jóval több feladatot jelentett.
- Hosszabb használati időt vártam el a bakancs ára és a márka alapján.

Javításra ezeket a lehetőségeket találtam:

- Mauna Műhely Nagymaroson: www.mauna.hu - az internetes lista szerint 14.375 Ft a talpcsere ára.
- Hanwag magyarországi forgalmazója által gyári javítás: www.hanwag.hu - az e-mailes tájákoztatás alapján a javítás kb. 22.000 Ft, 1/2 év garanciával a talpra, de amig elkészül az egy-két hónap szállítással együtt. Amennyiben esetleg anyaghiba okozta a talp leválását, a javítás díjmentes a forgalmazó szerint.
A javítás időtartama a Mauna Műhelyben várhatóan egy hét. A már javított bakancsok használói szerint minimális méretbeli csökkenés elképzelhető (maximum egy fél szám).

Mivel a túraszezon „közepén” vagyunk, így kellett egy azonnali megoldás, ami ismét egy Hanwag bakancs lett, egy új Yukon, a pillanatnyi kedvező árú beszerzés okán, de a következő bakancsom már terv szerint Gore Tex felsőrészes lesz.
Kezdetben ismét pozitívak voltak a tapasztalataim az új bakanccsal, nem törte fel a lábam, de a vízállóság biztosításához immár ismét alaposan waxoni kellett. Hiába, ez egy nagy márka jó terméke… :)

Eközben a Hanwag Alaska továbbra is majdnem „panaszmentesen” használatban van, de ennél is komolyan érzékelhető a vibram talp kopása, sajnos nem csak szemmel, hanem lépések közben is. Felmerült egy gyors talpcsere (a felsőrész hibátlan), így a Yukon javíttatásának tapasztalata után erre is sor kerül.

Útközben a Grossvenediger csúcsa felé, elégedetten az új Yukonban. 

Itt a tavasz, a jobb idő egyre többeket vonz a szabadba. Ezzel együtt felmerül az új felszerelés vásárlásának a gondolata, aminek az egyik legfontosabb kelléke túrázás esetén: a bakancs. Ehhez szeretnék segítséget adni egy bakancs használat eredményei alapján.

Ez nem egy gyártó vagy forgalmazó által „támogatott” teszt, hanem felhasználók rendszeresen dokumentált túrái után alakult ki.

Mindkét esetben onnan indultunk ki: szükség van egy jó, mindenhol kielégítően használható lábbelire. A kritériumok között a kényelem és a tartósság szerepelt első helyen, néhány kiegészítő, de nagyon fontos jellemzővel. Az egyik ezek közül a bakancs orránál vastagított, emelt gumiperem, valamint a vastag bélés, hogy akár négy évszakos bakancsként is használhassuk, és a kivehető talpbetét.

Két azonos márka - magasabb árkategóriába tartozó (kb. 60.000 Ft/pár) - bakancsára esett a választás, ennek oka egyrészről a magyarországi kínálat viszonylagos szűkössége, illetve a minőség/használat ár-érték arány.

Hanwag Alaska női bakancs; a vásárlásnál még egy fő szempont volt meghatározó: a Gore Tex felsőrész az egyszerűbb ápolhatóság, és kezelés miatt (ez rendszeresen megtörtént, általában havonta egyszer, ápolószerrel).
Hanwag Yukon férfi bakancs, itt a fokozottabb igénybevétel miatt a tartósabb bőr felsőrész volt a kategórián belüli választási szempont (itt fontos megjegyezni, hogy a bakancs legalább évszakonként egy alkalommal wax-szal kezelve lett).

A használat tapasztalatai:

- az első pillanatokban is kényelmes viselet volt, a bakancs „betörésére” nem volt szükség. Ez valószínűleg a jó kialakításnak köszönhető, nem került sor ”véres egymáshoz idomulásra” (ez mindenképp szerencsés!)
- a vibram talp (más gyártók is ezt használják általában) megbízhatóan működött minden terepen
- a Yukon bakancs újkorában latyakos, havas terepen beázott, így rögtön az első használatok után waxolni kellett, ellenben az Alaska egyszer sem ázott be
a kötözős hágóvas mindkét bakancsra jó, de a bőrbakancsnak is árt, a hágóvasban rálépnek :-)

Teszt adatok:

A használat főbb helyszínei: Magyarország, Tátra, Erdély, Dolomitok, Ausztriai Alpok, Garda-tó, Dinári-hegység, Korzika, mind a négy évszakban (minden esetben GPS-el mért távolságok alapján került kiszámításra a használat).

Hanwag Alaska női (vásárlás időpontja 2009. december), megtett távolság eddig kb. 715 km, 36.500 méter szintkülönbség, 55 nap alatt, idén áprilisig.

Hanwag Yukon férfi (vásárlás időpontja 2009. február) megtett távolság eddig kb. 1400 km, 110 nap alatt, idén áprilisig.

Mindkét bakancs nagyon jó állapotban van. A talprészeken már látszik a megtett kilométer, a gumi orr-rész jól megvédte a bakancs bőrfelületét. A férfi bakancson több kisebb sérülés van a felsőrészen, amit hágóvas okozott, de nem ázik be továbbra sem. A női felső gyakorlatilag „újszerű” állapotban van.

Pillanatnyilag Magyarországon megvásárolhatóak az alábbi (web)áruházakban is:
Hanwag Alaska női bakancs:
http://www.overlandbudapest.hu/noi-cipo/bakancsok/alaska-gore-tex-noi-bakancs.html

A túrázók többsége különböző igények alapján állítja össze felszerelését. A kezdők általában a lábbeli után sokadik beszerzendő „luxusként” gondolnak a hátizsákra, hiszen a cipő és a ruházat az alap, a zsák csak legtöbbször komfortfelszerelés. Az otthoni, korábban iskolába, munkába, városnézéshez használt, jól bevált zsák lesz az első, de a kirándulások, túrázók fejlődésével már kialakul az igény egy jó túrazsákra. Így az egynapos túrákra használt hátizsákoknak is több szempontnak kell megfelelni. Nehéz választani, hisz a diszkont sportfelszerelés gyártók által kínáltak is jó színvonalúak, általában ár/érték arányban, de ha rendszeresen túrázunk, célszerű a túraboltok készletéből is szemezgetni. Itt különböző profik által kipróbált és fejlesztett márkákból is nagy választékot találunk, gyakran női,- és férfialakhoz jobban illeszkedőt, különböző térfogattal, és extra lehetőségekkel a teljes kihasználásra specifikálva. Legtöbbször van rajtuk külső túrabot, és jégcsákány tartó heveder, és sok hasznos zseb és rekesz, valamint impregnált, bevarrt esővédő.

A tesztelt példány kiválasztásának fő szempontja a méret volt. Egynapos túrára egész évben ideális legyen, ezért a 26 + 3 literes űrtartalom. További szempont, a beletett dolgok könnyű elérése. Erre tökéletes az osztott két belső rekesz, amiből a kisebbe alulról -külső cipzáron keresztül lehet pakolni (az össztérfogat kb. 1/3-a). A nagy fő tároló részhez fentről a szokásos módon jutunk (a térfogat 2/3-a). Teli találat a két oldalon elhelyezett cipzáras zseb (1,5-1,5 liter), ami pont ideális a könnyen elérhető tárgyak és csokik :) részére. De hasonló a legfelső, záró részben lévő két kis, igazolványtartó, a leggyakrabban használt vésztelefonszámokkal, és segélyhívó jelekkel, amit a zseb belső részén tüntettek fel. Praktikus a két alsó oldalháló is, ami már az új zsákok esetén zseb. A felsoroltakon kívül van egy túrabot,-, és egy csákánytartó heveder is. A zsák alsó részén cipzáras zseb rejti az integrált esővédőt. Még egy fontos, jó lehetőség az italtartó zseb, a belső hátrészén, amibe akár 2 literes folyadéktartály is kényelmesen belefér (Pl: Deuter Streamer 2.0).

Mindent összevetve, nagyon jól kihasználható, az apróságokat könnyen szortírozható, rengeteg zsebbel ellátott zsák, amire kívülről jól rögzíthető minden túrakellék. Mérete megfelelő az egynapos túrákra minden évszakban. A „Deuter Aircomfort Futura System”-nek köszönhetően hátrendszere alkalmas a melegben való túrázásra, persze ebben is beizzad a hátunk, csak talán kisebb mértékben, mint a hagyományos rendszereknél. Tartóssága bizonyított, immár harmadik éve rendszeresen használom (évi 60-80 nap). Minimális kopás csak a derékpánton látszik, valamint azon ponton, ahol két anyag egymáson súrlódik.

Súlya 1580 gramm, ára hozzávetőlegesen 26.000 Ft.

A hasznos részletek katicával :)
Az alábbi túraboltokban, és web áruházakban kapható:
Tengerszem
Nomád

Évekkel ezelőtt egyik kedvenc zeneszámom volt a Sakk musical tán leghíresebb betétdala: Egy éjszaka Bangkokban. Magyarul és angolul is fejből tudtam a szövegét, kerestem, mikor láthatom a hazai színpadok valamelyikén. Ugyanis a megszűnt Rock színház után Magyarországon nem játszották évekig…

 Nem sikerült megnéznem, viszont eljutottam Bangkokba. S megbizonyosodtam, a dal a valóságot tükrözi. Ez egy varázslatos világ, igazi belépő Indokína ezer arcához. Fülemben lüktet a zene ritmusa, ahogy a szivárvány összes színében pompázó taxik sora között szlalomozunk az óváros felé. A légkondicionált helységek után fullasztó a 33 fokos, magas páratartalmú levegő, a nyüzsgés, az illatok, a masszázsszalonok hívogató bejáratai, az utcai árusok, dudáló autók, tuk-tukok, mint egy nagy-nagy piac, ez a Távol-Kelet.

A királyi palota számtalan aranyló garudája, a templomok, thatok csipkézett csúcsai, a tengernyi orhiedea, a fekvő Buddha monalisás mosolya, a helyi Golden Gate híd, a felhőkarcolók között elsuhanó sky train boldogan megfér egymás mellett. Számban érzem a vödörkoktélok, a Singha és Tiger sörök és a csokis-banános palacsinta ízét, ahogy képzeletben sétálok a szűk sikátorok, thai-boksz termek, utcai kifőzdék, reggie kocsmák és a Khao San road forgatagában. S igaz a mondás, ha itt nem találsz valamit, az nincs is.

Nézem a képeket és leküzdhetetlen vágy fog el, hogy visszatérjek, a „Fekete és Fehér”, a csillogó fényűzés és a szürke nyomor oly bűvöletes városába, Bangkokba.

One night in Bangkok egy utazó szemével videón, természetesen a zenével:

Észak-Kelet Magyarországon járva, ha már Sárospatakig utazunk, több érdekes látnivalót találhatunk. Figyelmesen autózva, a várostól néhány kilométerre, a főút mellett egy tábla irányít „Tengerszem” felirattal a hegy (pontosabban magassága miatt domb) irányába. Lekanyarodva a Balaton-felvidékhez (vagy Toszkánához) hasonlatos táj fogad bennünket.

Végigdöcögünk a földúton a Megyer-hegy lábánál levő rögtönzött parkolóig, és kíváncsisággal tekintgetünk a 324 méter csúcsot rejtő erdőre. 

Gyalogosan némi kitartással érkezünk a tavacskához, amit a vállalkozó kedvűek könnyen körbe is sétálhatnak. Segítenek a tájékoztató táblák, melyek tanösvényként vezetnek idáig, (hivatalosan Sárospataktól, bár mi csak itt találkoztunk velük, a piros turistajelzést követve).

A Tengerszem egy elhagyott malomkő-bánya fejtési gödrében összegyűlt csapadékból lett tóvá (mélysége kb. 6,5 méter). A bányászat a XV. századtól 1907-ig folyt ezen a területen. A tó mellett látszanak a bányászok vulkanikus riolittufába vájt szállásainak maradványai is.

A parkolótól megkerülni a tavat, 1-1,5 óra kényelmes kirándulás keretében, mindenképp zárt cipőben ajánlott! A környéket 1977-től természetvédelmi területé nyilvánították. Fürödni nem ajánlott!

Egyesek, úgy tűnik, néha mégis megteszik ...

További információk: wikipédia és koordináták